Információs társadalom és oktatás, az oktatási kultúra változása
reflexió
A
következőkben egy általam megtekintett, és érdekesnek talált videót fogok
bemutatni, Ollé János 2014 februárjában megtartott előadását. A tanár úr az
információs társadalom fejlődéséről és oktatásra tett hatásáról beszélt, és
mutatott ábrákat, statisztikákat.
Az
előadás hallgatása során számos új, eddig számomra ismeretlen fogalommal és technikai
megoldással ismerkedtem meg. Mielőtt az előadás tartalmáról írnék, meg kell említenem,
hogy maga a videó is egy technikai újításnak köszönhetően létezhet. Néhány
évvel ezelőtt még nem volt elképzelhető, hogy egy egyetemi előadást olyan jó
minőségben rögzítsenek, hogy képileg és hangilag is élvezhető legyen
visszanézéskor. Talán pár évtized múlva helyettesíthetik az egyetemi
előadásokat a videó megosztó portálok?
Az
előadás
első perceiben rögtön egy számomra új ismerettel találkoztam: ez a
Gartner
Hype-görbe. Ennek lényege, ha bármilyen technikai újítás jelenik meg,
mindig
ugyanazt az utat járja be. Megjelenése esetén óriási a társadalmi
elvárás, és ez az oktatásban is megjelenik. A tanár úr is említi, hogy
ilyenkor megfogalmazódnak olyan gondolatok, hogy
vége az unalmas tanulásnak, az emberek egymástól tudnak tanulni a
hozzáférhető
információk által. Az elvárások által a
megjelent dolog eljut a csúcsra, azonban kiderül, hogy a nagy elvárásoknak nem
tud megfelelni, és ekkor megindul nagyon gyorsan a bukás, mélypont felé. Az előadó úgy fogalmaz, a társadalom rádöbben,
hogy a technika által nem lehet a földi problémákat megoldani, az éhezést
megszüntetni, tehát elterjed az általános vélekedés, hogy ez az egész nem jó
semmire, és csak árthat nekünk.
Szerencsére
a bukás után mindig következik egy racionális emelkedés, az emberek túljutnak a
csalódáson, megtapasztalják, hogyan lehet ezeket a technikai eszközöket
használni, egyre több mindenre használjuk és egy lassú növekedés indul be. A
Hype- görbét szemlélve érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen eszközök vannak
jelen pillanatban a hatalmas várakozások, elvárások szintjén, és melyek azok, amik
még a görbe alján sincsenek?
Az
előadás folytatásában az információval kapcsolatban hangzottak el
gondolkodtatásra késztető mondatok. A technika nyilván megjelenik az oktatásban
is, a diákok gyorsabban, és több információhoz juthatnak hozzá, mint akár 5-10
évvel ezelőtt. Elhangzott
hogy több információt kellene feldolgoznunk, mint amennyi időnk van. A rengeteg
adat, szöveg közül nagyon nehéz a lényegeset, és tudományosan megalapozottat
kiszűrni, hiszen például a wikipédián és ehhez hasonló oldalakon
ellenőrizetlenül jelennek meg az írások. További nehézséget okozhat, hogy a
tanárok sem tudják megfelelően használni a technikát és az internetet. A
digitális bennszülöttek korosztálya könnyen eligazodik a különböző közösségi
oldalak, videó- és fájl megosztók világában de egy „idősebb” 35-40 éves
pedagógusnak ez már problémát jelenthet. Úgy gondolom, a tanároknak
továbbképzések, tanfolyamok által kellene segítséget nyújtani, hogy a technika
hasznos oldalát megismerhessék.
Az
információ megosztásával kapcsolatban került elő az információféltékenység
fogalma. Úgy gondolom, ez egy olyan jelenség, amely az élet számos területén
megjelenik, nem véletlen, hogy ez alól az intézményesült oktatás sem kivétel. Az
emberek nem osztják meg egymással azt, amin órákat, napokat dolgoztak,
sajátjuknak vélik, és nem motiválja őket az, hogy ezzel segíthetnek
másoknak. Az egyetemen és gimnáziumban
is megfigyelhető, hogy a tanárok sokszor mondják egy-egy ppt-re vagy órán
megtekintett ábrára, hogy nem adhatják oda, amit tudnunk kell, jegyzeteljük le.
Ez a tudásféltés megjelenhet ugyanígy egyetemi hallgatók és diáktársak között
is. Véleményem szerint az információ megosztása az egyik alapja az eredményes
közös munkának, amire nevelni akarják a társadalmat, de ha a másik oldalról
nézem, el tudok képzelni olyan esetet is, mikor a megosztás megtagadása
indokolt lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése