2015. április 22., szerda

Információs társadalom és oktatás, az oktatási kultúra változása

reflexió

A következőkben egy általam megtekintett, és érdekesnek talált videót fogok bemutatni, Ollé János 2014 februárjában megtartott előadását. A tanár úr az információs társadalom fejlődéséről és oktatásra tett hatásáról beszélt, és mutatott ábrákat, statisztikákat.

Az előadás hallgatása során számos új, eddig számomra ismeretlen fogalommal és technikai megoldással ismerkedtem meg. Mielőtt az előadás tartalmáról írnék, meg kell említenem, hogy maga a videó is egy technikai újításnak köszönhetően létezhet. Néhány évvel ezelőtt még nem volt elképzelhető, hogy egy egyetemi előadást olyan jó minőségben rögzítsenek, hogy képileg és hangilag is élvezhető legyen visszanézéskor. Talán pár évtized múlva helyettesíthetik az egyetemi előadásokat a videó megosztó portálok?

Az előadás első perceiben rögtön egy számomra új ismerettel találkoztam: ez a Gartner Hype-görbe. Ennek lényege, ha bármilyen technikai újítás jelenik meg, mindig ugyanazt az utat járja be. Megjelenése esetén óriási a társadalmi elvárás, és ez az oktatásban is megjelenik. A tanár úr is említi, hogy ilyenkor megfogalmazódnak olyan gondolatok, hogy vége az unalmas tanulásnak, az emberek egymástól tudnak tanulni a hozzáférhető információk által.  Az elvárások által a megjelent dolog eljut a csúcsra, azonban kiderül, hogy a nagy elvárásoknak nem tud megfelelni, és ekkor megindul nagyon gyorsan a bukás, mélypont felé.  Az előadó úgy fogalmaz, a társadalom rádöbben, hogy a technika által nem lehet a földi problémákat megoldani, az éhezést megszüntetni, tehát elterjed az általános vélekedés, hogy ez az egész nem jó semmire, és csak árthat nekünk.

Szerencsére a bukás után mindig következik egy racionális emelkedés, az emberek túljutnak a csalódáson, megtapasztalják, hogyan lehet ezeket a technikai eszközöket használni, egyre több mindenre használjuk és egy lassú növekedés indul be. A Hype- görbét szemlélve érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen eszközök vannak jelen pillanatban a hatalmas várakozások, elvárások szintjén, és melyek azok, amik még a görbe alján sincsenek?

Az előadás folytatásában az információval kapcsolatban hangzottak el gondolkodtatásra késztető mondatok. A technika nyilván megjelenik az oktatásban is, a diákok gyorsabban, és több információhoz juthatnak hozzá, mint akár 5-10 évvel ezelőtt. Elhangzott hogy több információt kellene feldolgoznunk, mint amennyi időnk van. A rengeteg adat, szöveg közül nagyon nehéz a lényegeset, és tudományosan megalapozottat kiszűrni, hiszen például a wikipédián és ehhez hasonló oldalakon ellenőrizetlenül jelennek meg az írások. További nehézséget okozhat, hogy a tanárok sem tudják megfelelően használni a technikát és az internetet. A digitális bennszülöttek korosztálya könnyen eligazodik a különböző közösségi oldalak, videó- és fájl megosztók világában de egy „idősebb” 35-40 éves pedagógusnak ez már problémát jelenthet. Úgy gondolom, a tanároknak továbbképzések, tanfolyamok által kellene segítséget nyújtani, hogy a technika hasznos oldalát megismerhessék.

Az információ megosztásával kapcsolatban került elő az információféltékenység fogalma. Úgy gondolom, ez egy olyan jelenség, amely az élet számos területén megjelenik, nem véletlen, hogy ez alól az intézményesült oktatás sem kivétel. Az emberek nem osztják meg egymással azt, amin órákat, napokat dolgoztak, sajátjuknak vélik, és nem motiválja őket az, hogy ezzel segíthetnek másoknak.  Az egyetemen és gimnáziumban is megfigyelhető, hogy a tanárok sokszor mondják egy-egy ppt-re vagy órán megtekintett ábrára, hogy nem adhatják oda, amit tudnunk kell, jegyzeteljük le. Ez a tudásféltés megjelenhet ugyanígy egyetemi hallgatók és diáktársak között is. Véleményem szerint az információ megosztása az egyik alapja az eredményes közös munkának, amire nevelni akarják a társadalmat, de ha a másik oldalról nézem, el tudok képzelni olyan esetet is, mikor a megosztás megtagadása indokolt lehet. 

Az előadás hallgatása közben már gondolkodtam, saját digitális kompetenciáimról mit tudnék írni. Viszonylag fiatal korom ellenére nagyon sok olyan információmegosztó oldal, digitális tanítási eszköz létezik, amelyek használata számomra is nehézséget okoz. Úgy gondolom, talán bizonyos kor felett az átlagember már nem vágyik arra, hogy minden újítást kipróbáljon. A legnépszerűbb közösségi oldalnak aktív felhasználója vagyok, de például ennek a blognak az elkészítése során már problémákba ütköztem, számos, ma is népszerű alkalmazást pedig nem ismerek. Mikor elolvastam a modern eszközök a pedagógiában kurzus tematikáját, egyből arra gondoltam: végre, ezeket is megismerhetem! Érdeklődéssel várom, hogy a félév végére mennyit fogok fejlődni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése